Előszó

"Az arcom magántulajdon" – hajolt felém Slawomir Mrozek a Franco-Russe
sugárút sarkán lévő kávéházban, amikor harmadszor utasította vissza az interjút.
Ezzel szemben Duras és Gréco majdnem szó szerint egyformán fogalmazott:
"Én egy köztulajdonban lévő tárgy vagyok." Mint a francia vörösbor.
Most melyik igaz? Manapság az emberek arca szinte már alig különbözik egymástól.
Nincsenek markáns vonások, a műanyag-lét beborít jótékony melegével.
Talán ezért van szükségünk a sztárokra. Az igaziakra. Akiknek a különcsége
mögött teljesítmény is rejtőzik, nemcsak divatocska. Igen. Ez: Friedrich Dürrenmatt.
Ez: Robert Merle. Ez: Jean Marais.
A divatról pedig az a véleményük, hogy semmi nem megy ki olyan gyorsan a divatból,
mint maga a divat. "

(Az ember harmadik bőre, 1989)